Zsigmondy Vilmos mellszobor
a Városligetben, a Kós Károly sétányon, a Széchenyi fürdő főbejáratával szemben
A talapzattal együtt 1,5 m-es bronz szobor Szécsi Antal 1895-ben készült alkotása.
(A fényképfelvétel 2004. május 29-én készült)

Zsigmondy Vilmos (Pozsony, 1821. máj. 14. Bp., 1888. dec. 21.): bányamérnök, az MTA l. tagja (1868).
 Főiskolai tanulmányait a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián 1842-ben fejezte be.
1843-ban állami szolgálatba lépett. 1846-ban a Szabadalmazott Osztrák Államvasúttársaság bányamérnöke,
 s ott Szlávy Józseffel együtt a szabadságharc alatt a resicai vas- és acélművek üzemét
 teljesen átállították a honvédség felfegyverzéséhez szükséges fegyver- és lőszeranyag gyártására.
 Ezért Olmütz várában rabságot szenvedett, ahonnan 1850-ben szabadult.
 1860-ban a fővárosba költözött, hogy magánmérnöki gyakorlatot folytasson.
 Nevét elsősorban sikeres artézi kútfúrásaival tette ismertté.
 Az elsőt 1865 évben fúrta Harkányban, 1866 – 67-ben a margitszigeti, majd a lipiki és alcsúti fúrásokat vezette.
1868-ban kezdte meg a városligeti kút fúrását, melynek további munkálatait 1876-ban unokaöccsének,
 Zsigmondy Bélának adta át. Az elkészült kút 970 m mélységű és 74 C°-os termálvizet szolgáltatott.
 Az 1879-ben befejezett petrozsényi fúrásokkal gazdag kőszéntelepeket tárt fel.
 Fúrásainak földtani és hidrológiai tanulságairól értékes tanulmányokban számolt be
 a Földtani és Természettudományi Közlönyben és a Bányászati és Kohászati Lapokban.
 A magyarországi geotermikus (hőenergia nyerését célzó) kutatásoknak úttörője volt.
A közéletben is szerepet vállalt.
 1875-től élete végéig a selmecbányai kerület képviselője volt szabadelvű párti programmal.
1883-ban főleg az ő fáradozásainak hatására szabályozták a bányanyugdíjakat.
1883-ban a Földtani Társulat alelnökévé választották.
 1967-ben az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tiszteletére Zsigmondy Vilmos emlékérmet alapított.

forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990