Vigh Tamás
szobrász honlapunkon látható művei:
Pihenő nő, Vigh Tamás 1955-ben készített alkotása, XIV. ker. Laky Adolf utca 66. Kürtösök, Vigh Tamás alkotása Zuglóban, a Róna utca 120-122. előtt. I. Tóth Zoltán emlékműve a Roosevelt téren, az Akadémia épülete sarkánál

VIGH Tamás
szobrász
(Csillaghegy, 1926. február 18. – )

1946-1952: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Ferenczy Béni. 1975-1986 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1986-1990-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnöke. Budapesten él. 1954, 1969: Munkácsy-díj; 1955: Világifjúsági Találkozó-díj; 1973: érdemes művész; 1978: a budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1978: Kossuth-díj; 1979: II. Országos Éremművészeti Biennálé díja, Sopron; 1983: kiváló művész. Az 1951-ben készített Éneklő fiatalok c. diplomamunkáját a túlfokozott naturalizmus, a hangsúlyos gesztusok jellemzik. A mű, mint Kocsis András vagy Makrisz Agamemnon Népstadion melletti, többalakos szobra, szocreál stílusban készült. Az egy esztendővel később mesteréről, Ferenczy Béniről mintázott portréja (1952) viszont már érzékeny, enyhén klasszicizáló, karaktert kiemelő arcmás. Művészetének e periódusában született legjobb alkotásai intimitásukkal, visszafogott klasszicizmusukkal már túlmutatnak az átlag szocialista realista munkákon (Pihenő nő, 1955). A 60-as évek elejétől a hazai szobrászat, bár lassan, de megváltozott, a naturalizmust és a klasszicizmust - természetesen megmaradva a figuralitás határai között - igyekeztek fellazítani a szobrászok. Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárult ~ munkássága is, aki a 60-as években alakította ki saját, egyéni, enyhén kubisztikus, sőt a pop arttól is megérintett, a gyűrt, behorpadt lemez formáit kiemelő, bronzból öntött és lemezből készült szobrainak stílusát. Ezen időszak legkifejezőbb darabjai: a Tudomány szimbóluma (1962); a Béke hírnöke (1965); a Kürtösök (1967); az Alföld népe (1967) c. bronzplasztika; a Magyar mérnök a reformkorban (1967). Ugyancsak a kubisztikus elemekre, a térbeliséget fokozó, horpasztott-benyomott formák játékára épül a küzdő, agancsukat összeakasztó szarvasokat ábrázoló, vörösréz-lemez Partizán emléke (1968-69) is. A 70-es években kifejezésmódját egyfajta expresszív, darabos felületalakítás és dinamizmus jellemzi (Bartók, 1970). Hasonló a mintázása a Krúdy álomvilágára utaló, két összekapaszkodó, lebegő figurát ábrázoló Szindbádjának (1973), valamint a földből kiemelkedő, sziklákat szétfeszítő kisplasztikájának, az Aki felszabadultnak (1975). A 90-es években öntött kisbronzait az expresszív megformálás (Angyalom, 1993) éppen úgy jellemzi, mint a tömeget kiemelő gyűrt, horpadt felületek (Arány, 1995-96). ~ munkássága jelentősen hozzájárult a modern magyar szobrászat megújulásához. Jelentős mennyiségű köztéri monumentumot készített, melyekről külön katalógus készült. Sajnos merész elképzelései közül kettőt, talán a két legjellemzőbbet - a Vásárhelyi Pál-emlékművet (1967), illetve a Székesfehérvárra szánt Életfáját (1971) - nem engedték megvalósítani. Éremművészete is jelentős: plakettjeit szinte körplasztikává teszik a hangsúlyos, kiemelt felületek (Akadémiai érem, 1961; Kapcsolat, 1981).

forrás:    http://www.artportal.hu/index.php?mc=2&sc=2&muvesz=273