Vak Bottyán szobor
VI. ker. Kodály körönd

A 2,8 m-es bronz szobrot Kiss Kovács Gyula készítette 1958-ban.


Vak Bottyán János életrajza
(1643? - Lőrinckáta, 1709. szept. 27.): kuruc generális, a Rákóczi-szabadságharc neves hadvezére.
 Kisnemesi családból származott. Fiatalon végvári katona lett. Részt vett a törököt kiűző hadjáratokban.
 Előbb a sellyei végvár hadnagya, majd 1683-tól az esztergomi vár lovasainak főhadnagya.
1685-ben a várat megvédte Ibrahim budai pasa támadása ellen.
 1687-ben zsámbéki alkapitány, majd szegedi várparancsnok és Kecskemét, Kőrös, Cegléd katonai parancsnoka.
 1692-től ezredes és ezredtulajdonos.
 A török elleni harcokban elvesztette fél szemét, amiért katonái Vak Bottyán-nak hívták.
 1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harctérre.
 Az év végén az elfogott Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjával hadbíróság elé állították,
 de bizonyíték hiányában fölmentették.  1703-ban a kurucok ellen vezényelték.
 1704. októberben Rákóczihoz állt, aki kinevezte generálissá. 1704. nov. 16-án bevette Érsekújvárt.
 Rövid Duna-Tisza közi hadakozás után a Vág mentén harcolt.
1704. dec. 26-án részt vett a nagyszombati ütközetben, majd a nyugati országhatárt biztosította a császáriak ellen.
 1705 tavaszán a dunántúli átkelés biztosítására Dunakömlőd vidékén emeltette Bottyán várát.
 1705 őszén a Duna-Tisza közéről indulva kiszorította a Dunántúlról a császári sereget,
 majd 1707-ben a túlerő ellen sorozatos csatákban megvédte ezt az országrészt.
 1708 elején érsekújvári főkapitány lett. Feladata a Csallóköz és a Vág vonalának biztosítása és védelme volt.
 A trencséni csata után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka.
 Magas kora ellenére utolsó napjáig a hadban forgott,
a táborban, katonai sátrában halt meg agyhártyagyulladásban.
 Kivételes katonai tehetség volt.
 Seregében szigorú rendet és fegyelmet tartott, de törődött katonáival, akik szerették és lelkesedtek érte.
Forrás:
Életrajzi lexikon