Szondy György szobor
VI. ker. Kodály körönd

A 2,8 m-es bronz szobrot Marton László 1958-ban készítette.

Szondy (Szondi) György Drégely várának hős kapitánya
1552 július 6-án Ali budai pasa 12-14000 főnyi hadseregével felvonult a drégelyi vár alatt elterülő  fennsíkra.
 A sereg két hadosztálya kb. 8000 ember ott ütött tábort,
 a harmadik hadosztály Ipolyság és Balassagyarmat felől zárta körül a várat.
 Drégely 1544 óta végvár volt és a végvári vitézeknek innen kellett védeniük az Ipolyon túli gazdag bányavárosokat.
Ali pasa odaérkezésekor  Drégely vára igen rossz állapotban volt.
 Falait megrongálta egy villámcsapás, mely a vár lőporkészletét is felgyújtotta.
A drégelyi végvárnak 80 saját katonája volt,
amit még a király által fölfogadott 40 zsoldos és Selmecbánya 26 katonája erősített.
Szondy György ezzel a maroknyi katonával
négy napon át példamutató vitézséggel,
 halálra elszánt bátorsággal védekezett a túlerővel szemben.

A történetet Drégelypalánk honlapjáról idézzük:
... "Az történt ugyanis, hogy amikor felhívásra Szondy nem adta meg magát,
 a pasa felgyújtotta a vár fapalánkját és Szondyt a sziklavárba szorította.
 Július 7-én a török a vár alatti Várbércen sáncot emelt,
 és onnan tarackokkal és mozsarakkal megkezdte a vár fővédművének,
 a kaputoronynak lövetését.
 Két napon át lőtte a várat, amikor a kaputorony beomlott, és a vár homlokzata rommá lett.
 Akkor Ali Szondyhoz küldte követségbe Márton oroszi papot,
 hogy megadásra bírja, de Szondy ezt megtagadta.
 Amíg a követség úton volt, Szondy az Arany János által oly remekül megénekelt két hadapródját
 Libárdyt és Sebestyént, valamint két előkelő török foglyot,
 drága skarlát ruhába öltöztetve Alihoz küldte azzal az üzenettel,
 hogy a várat az utolsó leheletig megvédi és csak azt kérte,
 hogy Ali a két szabadon bocsátott fogoly életéért
 fogadja cserébe a két apródot és nevelje őket vitéz katonává.
Szondy ezután bútorait, ruháját, kincseit máglyára rakatta,
 paripáit leszúratta, s az utolsó rohamot előkészítette.
 A pasa döntő erővel támadt a vár ellen,
 miközben Szondy a beomlott várkapu romján várta a török csapatot.
 Ahogy Arany János írja a Szondy két apródja című versében:
 "álla halála vérmosta fokán, diadallal várta be végét".
A küzdelem rövid volt, kegyetlen de hősies.
 Szondy először a térdén sebesült meg, majd egy eltévedt golyó fejen találta,
 s a janicsárok diadalmas üvöltéssel vetették rá magukat.
 Fejét levágták és úgy vitték Ali pasa elé.
 Szondy katonáit is mind egy szálig felkoncolták a törökök.
 Ali díszes temetést rendezett a példaadó hősnek,
 s katonái előtt Szondyról dicsőítő beszédet mondott, majd sírja fölé kopját tűzött."  ...

Szintén Drégelypalánk honlapjáról
 - http://www.dregelypalank.hu/csaky.htm -
való az alábbi idézet is:
Szondi (Szondy) György (?-1552) a legbátrabb magyar hősök egyike volt, aki Hont megye kis végvárában példát mutatott az egész országnak, életét áldozva hazájáért. Embersége, bátor magatartása még az ellenséget is meghatotta, ezért temettet-te őt el díszes pompával a hatalmas Ali basa. S az sem csoda hát, hogy tettét az írók, költők, történészek közül is oly sokan megörökítették. Nem sokkal az ütközet után írta siralmas énekét, a Budai Ali basa históriáját a kor nagy énekmondója, Tinódi Lantos Sebestyén, hogy az udvarházában s az újabb csaták színhelyén ösztönző példaként emlegesse Szondi György s az alig százötven fős sereg tettét, akik a több mint tízezer fős sereggel szemben, ha néhány napig is, de megvédték a várat:
"Nagy szép dárda Szondinak kezében vala,
Sebesőlve, térdőn állva ő vív vala,
Romlott toron alatt által lőtték vala,
Az fejét az hegyiről alá vetötték vala."