Szabó Dezső-emlék           (a kép jobb oldalán)              Ű

XI. ker. Gellérthegy, Szabó Dezső sétány
a Citadella alatt, a Gellérthegy déli oldalán, a Verejték utca felső végénél

Az emlékművet a több mint 1 m-es bronz fejjel  Szervátiusz Tibor készítette 1990-ben.

Szabó Dezső
 (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 5.) magyar író, kritikus, publicista.
A két háború közötti magyar irodalom egyik legbefolyásosabb alakja.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként.
A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös-kollégiumba került,
 ahol Kodály Zoltán, Horváth János és Szekfű Gyula mellett a kollégium egyik tanulója lett.
 Az egyetemen magyar-francia szakon végzett.
 Rövid tanítói tevékenység után Párizsba utazott ösztöndíjasként.
 Hazatérése után rövid ideig gimnáziumi tanítóként dolgozott
Székesfehérváron, Nagyváradon és Székelyudvarhelyen.
Éveken keresztül a Nyugat és a Huszadik Század munkatársa volt, első novellái is itt jelentek meg.
1918-ban az „őszirózsás” forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként.
 Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát,
és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült.
 Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak,
emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában,
hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”,
és mindezt a szocializmussal együtt az izraeliták tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik,
 és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli.
 A könyv egy csapásra ismertté és híressé tette.
A húszas évektől németellenes érzelmek is láthatók voltak műveiben.
 Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak.
 Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak,
 mert míg Bajcsy-Zsilinszky a zsidóságot tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a németeket.
 A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét,
majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel.
1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét.
 A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust
 és kommunizmust világosan elutasította.
 Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált mint Hitler nemzetiszocializmusával,
 sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén.
Műveiben minden irányzat megtalálja, amit keres, a nemzeti, a nemzetközi szocialista,
a kommunista, az antiszemita és a fasiszta is;
 más megfogalmazásban művei minden szélsőséges álláspontot érintenek.
Emiatt 1945 után 1990-ig művei gyakorlatilag elérhetetlenek voltak az olvasóközönség számára.
forrás:   
Wikipédia, a szabad lexikon

Az alábbiakban idézzük Szabó Dezső egyik versét,
címe:    SZABÓ DEZSŐ ÉNEKE
"Ponyva-sátram teteje,
Kilenc menkő üt bele.
Én vagyok az ereje,
Hős legények eleje.

Pusztán áll a sátorom,
Nincs ünnepem, nincs borom.
Kuruc, labanc ha támad:
Csak én védem a várat.

Ponyva-sátram mégis áll,
Minden vésszel szembeszáll.
Hej, sok szegény szereti,
Templomának nevezi.

Kuruc, labanc egy nekem
Egyiket se szeretem;
Elviszik az asztagot,
Adnak érte maszlagot.

Kuruc, labanc: úr-dolog,
Várnak rájuk bő torok.
Bármelyi az, ki nyeri,
Csak a szegény éhezi.

Bármelyik a győztesebb:
Szegény testén van a seb.
Ő fizeti sarcukat,
Békéjüket, harcukat.

Koldus Ferkó, sógorom,
Te vagy az én rokonom.
Egy a sorsunk: ez a faj,
Egy a nyelvünk, ez a: jaj.

Jaj-testvérek, halljatok:
Ha egy harcon meghalok,
Süssetek meg engemet,
Csapjatok nagy ünnepet.

Egyetek meg engemet:
Én leszek a véretek,
Leszek belső váratok:
Én leszek az álmatok.

A jaj-egység én leszek,
Minden korban én teszek,
Minden lábban dobbanok,
Minden szívben robbanok.

Kuruc, labanc elszalad,
Rátok is süt majd a nap.
Kaptok húst, lágy kenyeret,
Jó bort és sok gyermeket.

Rám is csak gondoljatok:
Szép dalokat mondjatok,
Víg táncokat ropjatok:
Én majd fenn kurjongatok"


forrás:   
http://www.tabulas.hu/szabodezso/