Salamon Ferenc (a szobor talapzatán Salamon Ferencz-nek van írva) szobra az V. ker. Roosevelt téren
A szobrot Jankovits Gyula készítette 1902-ben. A bronz mellszobor magassága: 1,32 m.

Salamon Ferenc rövid életrajza:
(Déva, 1825. aug. 29. - Bp., 1892. okt. 9.): publicista, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1859, r. 1871).
 Nagyenyeden tanult, közben báró Kemény Simonné gyermekeit nevelte.
 1848-ban beállt honvédnek.
 A szabadságharc bukása után Nagyváradon süketnéma gyerekeket tanított.
1854-ben Nagykőrösön tanári állást vállalt, 1856-ban azonban otthagyta a tanári pályát,
 Pestre költözött és újságíró lett: a Magyar Hírlap, utóbb a Pesti Napló munkatársa.
 Kemény Zsigmond, Deák és a kiegyezés híve volt.
1867-től a Budapesti Közlöny c. hivatalos lap szerkesztője, utóbb 1870-től haláláig a pesti egyetemen a magyar történelem tanára,
1860-ban a Kisfaludy Társ. tagja lett.
 Esztétikai és kritikai dolgozatainál jelentősebbek történettudományi művei.
  Fő művei: Magyarország a török hódítás korában (1887-ben az MTA nagyjutalmát nyerte vele, Pest, 1864);
Az első Zrínyiek (Pest, 1865); Két magyar diplomata a XVII. századból (Pest, 1867);
Kisebb történelmi dolgozatai (Bp., 1875); Buda-Pest története (I - III., Bp., 1878 - 1885);
 Irodalmi tanulmányok (I - II., Bp., 1889); Dramaturgiai dolgozatok (Bp., 1907).
 

Forrás:
Életrajzi lexikon