"Perseus"   Stróbl Alajos szobra

Budavári Királyi Palota,   Magyar Nemzeti Galéria


További műalkotások Perseusról:
CANOVA, CELLINI, GIORDANO
Sir Edward BURNE-JONES
CARAVAGGIO

Perseus
a görög mitológiában
Perseus Zeusnak és Danaénak fia, Aktrisios argosi király unokája.
Akrisios, Argos királya, azt a jóslatot kapta, hogy leányától való unokája fogja megölni.
 Megijedt Akrisios és egy föld alatti termet (mások szerint érctornyot) építtetett és abba záratta leányát, Danaét.
 De Zeus arannyá változott és a tető nyílásán át mint aranyeső hullott Danaéra.
 Így ült nászt Zeus az argosi királyleánnyal.
Mikor megszületett Zeus és Danaé fia, Perseus,
 Akrisios egy ládába zárta leányát és unokáját, úgy vetette őket a tengerbe.
 „Aludj, gyermekem, aludjon a tenger, s aludjon a szörnyű veszedelem”
 – ringatta gyermekét a tenger habjaira vetett ládába zárva is Danaé, és Zeus atyához imádkozott.
 A láda partot ért, Seriphos szigethez sodorta az ár; ott Diktys kihalászta őket, magához vette és felnevelte Perseust.
Diktys testvére, Polydektés volt Seriphos királya.
 Ez, mikor Perseus már férfisorba jutott, összehívta barátait, köztük Perseust is,
 és felszólította őket, hogy hordjanak össze nászajándékot a számára,
 mert Hippodameiával, Oinomaos leányával készül nászt ülni.
 Hetykén jelentette ki Perseus, hogy ő szívesen elhozná, még ha a Gorgó fejét kérné is tőle a király.
 Polydektés szaván fogta, a többiektől paripákat kért, de Perseustól nem fogadott el lovat,
 hanem azt parancsolta neki, hogy hozza el a Gorgó fejét.
Elindult Perseus, Hermés és Athéné voltak a vezetői.
 Így érkezett meg Phorkys leányaihoz, akiket Graiáknak, „vénasszonyoknak” is hívtak
 mert már születésüktől fogva öregek voltak.
 Hárman voltak a Graiák, Enyó, Pephrédó és Deinó, Phorkysnak és Kétónak a leányai és a Gorgók testvérei,
 de egyetlen szeme és egyetlen foga volt a háromnak s felváltva használták,
 egyszer az egyik, másszor a másik.
 Megtalálta és elvette a szemet és a fogat Perseus,
 s csak akkor adta vissza, mikor megmutatták a Graiák az utat a nymphákhoz.
 A nymphákhoz pedig azért akart eljutni,
 mert náluk voltak a szárnyas saruk, a kifogyhatatlan tarisznya és a láthatatlanná tévő sisak.
 Meg is kapta tőlük, amit keresett, a tarisznyát átvetette a vállán,
 a sarukat bokáihoz illesztette és a sisakot a fejére tette.
 Most aztán láthatta, amit csak akart, de őt nem látta meg senki.
Hermés még egy görbe sarlóforma acélkést is adott neki,
 s most aztán a szárnyas saruval repülhetett az Okeanos mellé.
 Ott, a föld szélén laktak a Gorgók, Perseus éppen álmukban lepte meg őket.
 Hárman voltak ezek is, Sthenó, Euryalé és Medusa,
de csak Medusa volt halandó köztük, ezért mindjárt az ő fejét kereste Perseus.
 A Gorgók fejét kígyópikkelyek borították, nagy fogaik voltak,  mint a disznóagyar,
kezük rézből és szárnyuk aranyból volt, s aki csak rájuk nézett, menten kővé vált.
 Ezért Perseus hátat fordított nekik és csak a rézpajzsban visszatükröződő képmását nézte a Gorgónak,
 különben is, kezét maga Pallas Athéné irányította, s úgy fejezte le Medusát.
 Abban a percben, hogy lefejezte, ugrott ki a Gorgóból a Pégasos, a szárnyas ló,
 és Khrysaór, az „aranykardú”
, Géryónnak, a háromtestű óriásnak az atyja.
 Perseus pedig tarisznyájába dugta a Medusa-főt és visszafelé indult.
 Fölébredt a másik két Gorgó és üldözőbe vették.
 De hiába, mert Perseus feltette a sisakot és ez elrejtette üldözői elől.
Hazafelé menet Aithiopiába vetődött, ahol Képheus volt a király.
 A királyleányt, Andromedát a tenger partján találta,
 éppen akkor vetették martalékul a tengeri szörny elé.
 Úgy történt a dolog, hogy Képheus felesége, Kassiepeia,
a néreisekkel mert vetélkedni és azt állította, hogy szebb mindegyiknél.
 Megharagudtak érte Néreus leányai, az ő pártjukra állt és velük haragudott Poseidón is.
 Árvizet bocsátott a vidékre és tengeri szörnyet küldött ellene.
 Zeus Ammón jóshelyéhez fordultak tanácsért és itt azt a jóslatot kapták,
 hogy csak akkor fognak megszabadulni a csapástól,
 ha Kassiepeia leányát, Andromedát vetik a szörny elé, hogy felfalja.
 Sajnálta leányát Képheus király, de népe kényszerítette,
hogy fogadjon szót a jóslatnak és mentse meg Aithiopiát a pusztulástól.
 Odaláncolta hát leányát a sziklához a tengerparton.
Éppen akkor érkezett oda Perseus, s amint meglátta a leányt, szerelemre gyulladt iránta.
 Meg is ígérte mindjárt Képheusnak, hogy megöli a szörnyet
 s megmenti a leányt, ha hajlandó hozzáadni feleségül.
 Miután mindketten esküvel erősítették meg az ígéretüket,
 Perseus megölte a szörnyet és megszabadította Andromédát, fel is oldotta mindjárt a bilincseit.
 Akkor még Phineusszal, Képheus testvérével kellett leszámolnia,
 mert ez már előbb eljegyezte Andromedát, s most cselt szőtt Perseus ellen.
 Perseus csak a Gorgó-fejet mutatta meg neki, mire Phineus cinkostársaival együtt menten kővé vált.
Hazaérve Seriphos szigetére, anyját, Danaét és nevelőatyját, Diktyst szorult helyzetben találta:
 míg Perseus odajárt, Polydektés király üldözte őket, úgyhogy az oltárnál kellett menedéket keresniük.
 Perseus bement a királyhoz, ez rémülten látta, hogy Perseus hazatért, mert arra számított már, hogy odaveszett.
 Összehívta Polydektés a barátait, de Perseus csak a Gorgó fejét mutatta meg nekik,
 amitől mindnyájan kővé váltak.
 Ekkor Diktyst tette meg Seriphos királyává,
 a sarut, a tarisznyát meg a sisakot átadta Hermésnek, a Medusa-főt pedig Athénének.
 Amazokat Hermés visszaadta a nympháknak, a Gorgó fejét pedig Athéné a pajzsa közepére helyezte.

A fenti história idézet
Trencsényi-Waldapfel Imre: "MITOLÓGIA " című irásából
ttp://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/mitologi/html/index.htm