Nagyatádi Szabó István szobor
a Kossuth Lajos téren, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium épülete előtt
A 3 m-es bronz szobrot Szentgyörgyi István 1932-ben készítette.
A szobrot 1945-ben lebontották és a közelmúltig a Budapest Galéria raktárában tárolták.
Visszaállítása után a talapzat előlapján az eredetileg ott volt 2 alakos dombormű már hiányzik.

Nagyatádi Szabó István politikus, pártalapító, földművelésügyi miniszter volt.
1863. szeptember 17-én született Erdőcsokonyán (később Csokonyavisontára változott a falu neve).
 Édesapja 1848 előtt ½ telkes jobbágy volt gróf Széchenyi Lajos birtokán.
A jobbágyfelszabadítás után 15 holdas kisbirtokos lett.
Nagyatádi Szabó István hat elemit végzett.
Már az elemi iskolában kitűnt a fiú jó felfogókészségével, szorgalmával, tudásvágyával.
 A tehetséges fiú szülei szegénysége miatt nem tanulhatott tovább, napszámosként dolgozott.
1883-ban a kaposvári 44-es gyalogezredhez vonult be katonának.
 1884-87 között Budapesten katonáskodott, szakaszvezetőként szerelt le.
Leszerelése után megnősült.
 Házasságkötése után hamarosan községi elöljáró, majd 27 évesen községi bíró lett.
A protestáns és kurucos hagyományok és Kossuth Lajos munkássága hatottak rá leginkább,
 saját erejéből vált középbirtokossá.
1904-ben a vármegyei Törvényhatósági Bizottság tagjává választották.
 Nyíltan képviselte a kisgazdák érdekeit. Évekig dolgozott a Kisgazdák Szervezetének létrehozásán.
1908-ban közreműködött a Somogy megyei Kisgazdák Egyesületének megalakításában,
 amelynek elnökévé választották, majd a Kisbirtokos Szövetség választmányi tagja lett.
Még 1908-ban országgyűlési képviselővé is megválasztják,
 és így a nagyatádi választókerület parlamenti képviselője lesz, egészen haláláig.
Parlamenti hozzászólásai mindig feltűnést keltettek.
 Az I. világháború után 8 kormánynak volt a tagja, minisztere.
1920. augusztus 17-tõl földművelésügyi miniszter.
Földművelődésügyi miniszterként megkezdte az Alföld fásítását, csatornarendszereket épített,
 bevezette az öntözéses művelést, elkészült az új bortörvény,
 átszervezték az erdészetet és a tejszövetkezeti hálózatot, téli mezőgazdasági iskolákat hoztak létre.
Élete nagy célját, a földreformot a parlament 1920. november 12-én fogadta el.
1922-ben a politikai intrikákat megunva lemond a miniszterségről. 
     1924. október 31-én szívszélhűdésben hunyt el.
 Temetésére különvonattal miniszterek, kormánytisztviselők érkeztek Csokonyára.
 Betlen István miniszterelnök is jelen volt. A síremléket 1937 november 7-én avatták fel.