Nagy Imre és mártírtársainak emléktáblája a Corvin mozi falán

VIII. ker. Corvin köz

Az emléktáblát az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség
az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulója alkalmából állította.
Tábla avatás: 2006. október 23.

Az emléktábla avatási ünnepségéről az FN
FigyelőNet, MTI
2006.október 23-án az alábbiakat írta:

"Emléktábla Nagy Imrének a Corvin köznél
Katonai tiszteletadással avattak emléktáblát Nagy Imre miniszterelnöknek és mártírtársainak, illetve Pál Kovács Lászlónak, az 1956-os Corvin közi harcosok parancsnokának hétfőn a Corvin közben.

Nagy Imre, Maléter Pál, Losonczi Géza, Gyimes Miklós emléktábláját Jánosi Katalin, a mártír miniszterelnök unokája és Kopátsy Sándorné, Budapest - közelmúltban elhunyt - 1956-os rendőr-főkapitányának özvegye, a Corvin közi harcosok parancsnokának emléket állító táblát Havril András vezérezredes, vezérkari főnök és Bocskai T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke leplezte le.

A világszövetség elnöke egyúttal átadta Havril Andrásnak a Pálinkás Palavicini Antalról elnevezett 1956-os történelmi zászlót. A vezérkari főnök rövid köszöntő beszédében elmondta, hogy két éve, amikor a Magyar Honvédség áttért az önkéntes hivatásos haderő rendszerére, új katonai kultúra is született, amely magában foglalja a hősökre való emlékezést és a példaképkeresést is. Kifejtette, hogy ezekben a gondolatokban méltó helyük van az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek.

Jánosi Katalin beszédében azt hangsúlyozta, hogy mindig mesterkéltnek tartotta a forradalmárok, mártírok szétválasztását utcai harcosokra, illetve értelmiségiekre, politikusokra, mivel 1956-ban mindenki tette azt, amit rá mért sorsa: valaki az utcai harcokban, valaki az egyetemeken, a munkahelyén, vagy a parlamentben.

Hozzáfűzte, hogy Nagy Imre miniszterelnök jogi keretbe foglalta az egyszerű forradalmárok követeléseit és állami szintre emelte azokat. Bocskai T. József úgy értékelte, hogy ma is olyan nemzeti egységre van szükség, mint 1956-ban, amikor az utcán egymásba karolva vitték a szabadságot és együtt tudott cselekedni zsidó, cigány, sváb és magyar, valamint nem kérdezte senki, hogy ki kommunista, és ki nem, egy közös cél volt - "Ruszkik haza, szabadságot Magyarországnak!" Barna Péter, a Világszövetség főtitkára azt fejtette ki, hogy 1956-ban egy addig porig alázott nép mutatott nemzetközi jelentőségű példát a hazafiságból, a nemzeti öntudat újjáéledéséből, és a bátorságból.

Az emléktáblákat Tempfli József, nagyváradi megyéspüspök szentelte fel, visszaemlékezve - a megfogalmazása szerint - a Vörös Hadsereg tankjai mögé bújt kommunista vezetőkre is, akiknek nem volt elég több száz ember kivégzése, több tízezer bebörtönzése, megnyomorítása, hanem 30 éven át bemocskolták a forradalmat, annak szellemét is ki akarva irtani. Az 1999 óta meglévő 1956-os szabadtéri múzeum részeivé vált tábláknál koszorút helyeztek el a Magyar Honvédség, a Honvédelmi Minisztérium, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség nemzetközi szervei, valamint civil, hagyományőrző egyesületek, egyesülések képviselői."

forrás: FN
FigyelőNet, MTI
http://www.fn.hu/cikk/00140000/146962/emlektabla_nagy_imrenek_corvin.php
Megjegyzés: a fenti cikkben legalább három nevet rosszul írtak:
"Pál Kovács László", "Losonczi Géza" és "Gyimes Miklós" nevei helyesen:
Iván Kovács László, Losonczy Géza és Gimes Miklós