A magyar jakobinusok emlékműve

I. ker. Vérmező, a tér Moszkva tér felé eső északi végénél

Az 1,2 x 2,4 x 1,3 m-es kő koporsót Matzon Frigyes készítette 1955-ben.

A sírkő alakú emlékmű oldalára vésett felirat:
ITT FEJEZTÉK LE
1795. MÁJUS 20-ÁN
MARTINOVICS IGNÁCOT,
SZENTMARJAY FERENCET, HAJNÓCZY
JÓZSEFET, LACZKOVICS JÁNOST
ÉS SIGRAI JAKABOT
1795. JÚNIUS 3-ÁN
ŐZ PÁLT ÉS SZOLARTSIK SÁNDORT
AZ ELSŐ MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI
MOZGALOM VEZETŐIT

Martinovics Ignác
 (Pest, 1755. júl. 22. – Buda, 1795. máj. 20.): apát, a magyar jakobinus mozgalom vezetője.
 Kispolgári család sarja, 16 éves korában a ferences rendbe lépett, s szerzetesként végezte el a budai egyetemet,
 hittudományból és bölcsészetből doktori fokozatot szerzett. A természettudományok érdekelték elsősorban. A bródi rendházban tanított, majd 1781-ben katonapapnak állt Bukovinába. 1783-ban a lembergi egyetem természettantanára. Több matematikai és kémiai értekezést írt, dohányvágó és cséplőgépet szerkesztett. Algebrakönyve, a Theoria Generalis ... (Buda, 1780) már a Newton Arithmetica universalisával megindult újkori matematika hatását tükrözi és ezzel a 18. sz. végére a magyar ezirányú tudomány is az európai szintre zárkózott fel. A francia materialista filozófusok, elsősorban Holbach révén eljutott a filozófiai materializmusig és a következetes ateizmusig. Filozófiai nézeteit francia nyelven, névtelenül kiadott művében (Mémoires philosophiques ou la nature dévoilée, 1788; magyarul: Filozófiai írások, Bp., 1956) fejtette ki. Politikai téren a polgári átalakulás híve volt, de 1790-ben még az uralkodótól várta a reformokat. Névtelen röpiratban a klérus és az arisztokrácia ellen fordult (Oratio ad proceres, 1790), majd politikai pályafutásra vágyakozva, 1791-ben titkos megbízottként szembefordulva a magyar nemesi nemzeti mozgalom törekvéseivel II. Lipót szolgálatába lépett. Bizalmas jelentéseiben elsősorban a volt jezsuiták, a klérus és az arisztokraták mozgolódására szolgáltatott adatokat, politikai röpirataiban a császári politikát védelmezte. 1792-ben I. Ferenc elbocsátotta az udvari szolgálatból, erre mindjobban közeledett a Hajnóczy József körül tömörülő demokrata értelmiséghez. 1792 végén írt és kéziratban terjesztett röpiratában (Nyílt levél Ferenc császárhoz ) nevetségessé tette az udvar politikáját és a forradalmi Franciaország ellen folytatott intervenciós háborút. 1794 tavaszán titkos szervezetben tömörítette a hazai nemesi reformereket (Reformátorok Társasága) és a radikális, jakobinus eszmék híveit (Szabadság és Egyenlőség Társasága), azzal a céllal, hogy forradalmi úton vívják ki a független köztársaságot, majd a reformerek félreállításával a teljes polgári átalakulást. A szervezkedés mintegy 150 – 200 tagot számlált, amikor 1794. júl. 24-én a rendőrség Martinovicsot Bécsben elfogta, majd vallomása alapján előbb a titkos társaságok igazgatóit, az év végén pedig félszáz tagját letartóztatta. A magyar jakobinusok elleni perben felségsértésért és hazaárulásért a bíróság halálra ítélte, s a négy igazgatóval együtt a Vérmezőn lefejezték.

forrás:    Magyar Életrajzi Lexikon
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC09732/10115.htm