Lechner Ödön építész domborműve
az Építész Kamarák kertjében: VIII. ker. Ötpacsirta utca 2. szám alatt

Lechner Ödön rövid életrajza
Lechner Ödön
(Pest, 1845. aug. 27.Bp., 1914, jún. 10.): építész. A berlini építész akadémián végzett (1866 – 1868).
Rövid itáliai tanulmányút után tanulótársával, Pártos Gyulával társulva tervezőirodát nyitott. Ekkor tervezett bérházaik még a
 német akadémizmus stílusát képviselték. 1874-től 1878-ig Franciaországban C. Parent műtermében dolgozott, s itt számos francia
 műemlék restauráló munkáiban vett részt. Hazatérve ismét Pártossal együtt nyitotta meg irodáját, s nagyszabású alkotások
 sorozatát építette (a szegedi városháza, 1882; a budapesti volt MÁV Nyugdíjintézeti bérház Andrássy út 25. 1883 – 1884;
a szegedi Milkó-ház). Ezek még a historizáló stílust képviselik, de megjelenik már későbbi művészetének több jellemvonása,
a népi ornamentika használata. Stílusának első terméke a Tura melletti zsámbokréti Beniczky-Odescalchi-kastély.
Érett korszakában a népi formajegyeket mind egyénibb módon használta, előszeretettel alkalmazta a szecessziós-népies
majolikadíszítést. De épületeinek alaprajzi megoldása, térkompozíciója is újszerű volt. Felhasználta a keleti, különösen az indiai
építészeti formákat. Stílustörekvéseit elméleti dolgozatban is kifejtette (Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz, Művészet, 1906;
Önéletrajzi vázlat. A HÁZ. 1911). Lechner Ödön a szecesszió építészetének nemzetközileg is jelentős képviselője.
 Ismertebb építészeti alkotásai:
Kecskeméti városháza (1892 – 94),
 Iparművészeti Múzeum (1891 – 96),
Kőbányai plébániatemplom (1894 – 96),
 Földtani Intézet (1898 – 99),
Postatakarékpénztár (1899 – 1901).
 Felhasznált irodalom: Vámos Ferenc: L. Ö. (I – II., Bp., 1927); Kismarty-Lechner Jenő: L. Ö. (Bp., 1961);
Vargha László: L. Ö. (1845 – 1914) halálának félévszázados fordulóján (Magy. Építőműv. 1964. 4. sz.).