Kós Károly emlékműve

XIX. ker. Kispest, Kós Károly tér

Az életnagyságúnál nagyobb szobrot Péterfy László készítette 1987-ben.

 
Kós Károly tervezte a  „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep  központját
és a „Wekerle-telep” több lakóházát 1912–1913-ban.

Kós Károly bronz szobrát egy kis mészkő sárkány tartja a hátán,
kár, hogy a nagy súlytól letörtek a sárkány lábai.

Kós Károly (eredetileg Kosch)
Temesváron született 1883. december 16-án, meghalt  Kolozsváron 1977. augusztus 25-én:
 építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Életútja
• Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fia volt.
• A kolozsvári református kollégium elvégzése után a budapesti József Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett,
majd két év múlva átiratkozott az építész szakra és itt szerez diplomát 1907-ben.
• Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes),
majd a Székelyföld építészetét tanulmányozza.
Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet,
az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni.
• 1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán,
felépíti nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei református lelkész leányát.
• 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát
a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki.
• 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított.
• 1916-ban IV. Károly király koronázási ünnepségének díszlettervezője volt.
• 1917-1918. Állami ösztöndíjasként Isztambulba ment tanulmányútra.
• 1920-ban megjelenteti Kiáltó Szó c. röpiratát (Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen).
• 1921-ben egyik alapítója az Erdélyi Néppártnak.
• 1922-ben megindította és szerkesztette a Vasárnap c. képes politikai újságot.
• 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát,
az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt.
• 1926-ban alapító tagja volt a helikoni közösségnek.
• 1931-től szerkesztette az Erdélyi Helikon c. folyóiratot.
• 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola tanáraként működött,
mezőgazdasági építészetet tanított.
• 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.
• 1944-ben tervei szerint kezdték meg Kolozsvárt Mátyás király szülőházának restaurálását.
• 1944 őszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült.
• 1945-ben a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.
• 1945-1946. Újra politikai szerepet vállalt a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnökeként.
• 1946-1948. Nemzetgyűlési képviselő volt.
• 1948-1949. A Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Építészeti tevékenysége
• Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)
• Római katolikus templom, Zebegény (1908–1909) – Jánszky Bélával
• Állatkerti pavilonok (pl. Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel
• Sztánai lakóháza: a „Varjúvár” [1] (1910)
• Városmajor utcai iskola, Budapest (1910–1912) – Györgyi Dénessel
• „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja („Wekerle-telep”), Budapest (1912–1913)
• Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)
• Református templom ("Kakasos templom"), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)
• "Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház (épült 1931-ben) Miskolc, Görgey u. 32
• Műcsarnok, Kolozsvár (1943)
• Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)
• Mérai tejcsarnok
• Siklód új temploma 1994-ben készült el Kós Károly tervei alapján

Írói munkássága
• Erdély népi építészete (1908)
• Atila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel
• Régi Kalotaszeg (1911)
• Testamentum és agrikultura (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetekkel
• Sztanbul (1918)
• Gálok – kisregény (1919, 1930)
• Kiáltó Szó – röpirat (1921)
• Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linometszetek
• Varjú-nemzetség – regény (1925)
• A lakóház művészete (1928)
• Erdély (1929)
• Kalotaszeg (1932)
• Az országépítő – regény (1934)
• Budai Nagy Antal – színmű (1936)
• István király – színmű (1942)
• A székely nép építészete (1944)
• Erdély népi gazdasági építészete (1944)
• Falusi építészet (1946)
• A kollektív gazdaság üzemi épületberendezése (1954)
• Mezőgazdasági építészet (1957)
• Szilágysági magyar népművészet (1974)

Családja
Gyermekei közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő,
Kós András (1914-) szobrászművész, ifj. Kós Károly (1919-) néprajzkutató, -író lett.

forrás:    http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B3s_K%C3%A1roly