szobrász honlapunkon látható művei:
Kerényi Jenő (Bp., 1908. nov. 20. – Bp., 1975. júl. 10.): szobrász,
Munkácsy-díjas (1951, 1953), Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1964), kiváló művész (1966). Az Iparirajz iskolában tanult, azután 1931–1937 között a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő növendéke, később tanársegédje volt. A főiskolán fővárosi ösztöndíjat, 1937-ben római ösztöndíjat kapott. Egy esztendeig tartózkodott Itáliában. Rodin, Bourdelle, Maillol plasztikája mellett az etruszk szobrászat volt rá döntő hatással. 1938-tól állított ki. Első gyűjteményes kiállítását 1941-ben rendezte a Tamás Galériában. Kezdetben magánmegbízásra kisebb szobrokat, ill. síremlékeket mintázott. Ekkor készült aktjai nyugtalanságot tükröznek, kisplasztikái biztos szerkezetűek (Álmodozó, 1938; Munkából, 1938; Mosó asszony, 1939; Vetkőző nő, 1940; Fésülködő, 1942). Első jelentős állami megbízását 1942-ben kapta: Lévára mintázott emlékművet, amelyet 1943-ban avattak fel. 1946-ban mintázta meg a sátoraljaújhelyi partizánemlékművet, az 1945 utáni újraéledés egyik első köztéri szobrát. Ragadozó madárral viaskodó férfi alakja plasztikailag és emberileg egyaránt hitelesen fogalmazza meg a küzdelem heroizmusát. Osztyapenko-emlékműve (1951), a Felvonulók csoportja (1954) az ötvenes évek maradandó művei. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon Somogyi Józseffel együtt készített Táncolók c. szobra nagydíjat nyert. A hatvanas években készített műveivel hozzájárult a magyar képzőművészetnek a hatvanas évek derekán megfigyelhető megújulásához: Tihanyi legenda (1963); Furulyázó (1965, Margitsziget); Csontváry-síremlék figurája (Kerepesi temető); győri díszkút; a miskolci munkásmozgalmi emlékmű Géniusz-alakja; Solymász (1970); Lopják Európát (1971); Golgota (1972); Mózes (1973); Próféta (1973). Kisplasztikáit számos bel- és külföldi kiállításon mutatták be. 1950-ben a Suzarrában rendezett nemzetközi kisplasztikai kiállításon első díjat nyert. Nagyobb kollekcióval szerepelt az 1960-as Velencei Biennálén. Több művét őrzi a MNG, amely 1976-ban rendezte meg emlékkiállítását. Szentendrén múzeuma van. – Irod. Művészet (1974–75 Kerényi-szám, Pátzay Pál előszavával, Bp., 1976); Rózsa Gyula: K. J. (Népszabadság, 1976. júl. 17.).
forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07758.htm