II. Szilveszter pápa
Szent Gellért plébánia harangtornya előtt
XI. ker. Bartók Béla út 149.
A bronzból és krómacélból készült, 295 cm-es, aranyozott szobor Varga Imre alkotása.


II. Szilveszter pápa
eredeti neve:    Gerbert d'Aurillac
született:    945. körül
születési helye:     Aurillac város, Franciaország, Auvergne tartomány
pápává választása:    999. április 2.
meghalt:    1003. május 12.

Élete
idézet a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából:
http://hu.wikipedia.org

II. Szilveszter volt a történelem során a 141. pápa. Már felszentelése előtt is igen nagy befolyása és tisztelete volt az egyházon belül. Rendkívül tanult, értelmes ember volt, akiben az ész találkozott a buzgó hittel. Népszerű és nagyhatású egyházfő volt, de ő sem tudta elkerülni a római nemesség ellenszenvét, hiszen a történelem első francia pápájaként őt is a német császár választása miatt iktatták be hivatalába.

Eredetileg Gerbert d'Aurillac néven született 945 körül a mai Franciaország Auvergne tartományában, Aurillac városában. Szegény, tisztességes családban nőtt fel. Amikor elérte azt a kort, amikor a gyermekek elhagyják a szülői házat, Gerbert 963-ban csatlakozott a Saint-Geraud-kolostor bencés szerzeteseihez. Ekkor alapozta meg később oly nagyra becsült tudását. Sokat tanulmányozta a Bibliát és Isten elkötelezett híve lett.
Amikor 967-ben II. Borrel, Barcelona grófja meglátogatta a kolostor apátját, az figyelmébe ajánlotta a tehetséges ifjút, és arra kérte, hogy vigye magával Gerbertet Spanyolországba, hogy ott tanuljon. A gróf megfogadta az apát tanácsát, és következő évben Gerbert már a keresztény fennhatóság alatt álló Barcelona iskoláiban tanult. Később délebbre utazott, az arab uralom alatt álló Córdobába és Sevillába, hogy ott elsajátítsa a fejlett arab tudományokat. Matematikát, asztrológiát és aritmetikát tanult sok egyéb mellett. 969-ben Borrel gróf Rómába zarándokolt, és magával vitte Gerbertet is. Itt az ifjú szerzetes találkozott XIII. János pápával és Nagy Ottó császárral is. A két magasrangú férfiút lenyűgözte Gerbert nagy tudása, főként a matematikai ügyessége. Ezért Ottó megkérte Gerbertet, hogy tartson vele a királyi udvarba, és legyen gyermeke, a későbbi II. Ottó császár tanítómestere.
Évekkel később a császár elengedte Gerbertet, aki Reimsbe ment, és ott folytatta tanulmányait. Nagy tudása miatt hamar Adalberon érsek támogatottja lett, és így taníthatott is a reimsi egyházi iskolában. Amikor II. Ottó 983-ban a császári trónra lépett, hálából kinevezte Gerbertet a bobbioi kolostor apátjának, és a vidék grófjának. Azonban Gerbert szellemének nem volt megfelelő Bobbio, ezért nemsokára visszatért Reimsbe. Más források szerint Gerbert összetűzésbe került a szerzetesekkel, és a környék nemeseivel. Azok fellázadtak ellene, és ezért kellett elhagynia Bobbiot.
Miután II. Ottó 984-ben meghalt, aktív részt vállalt a politikában. Nyíltan ellenezte Karoling Lothár uralkodását, és amikor az hadjáratot indított, hogy elfoglalja III. Ottó királytól Lotharingiát, Capet Hugó mellé állt a francia trón megszerzésében. Ezzel az utolsó Karoling fejezte be uralkodását.
Ezalatt meghalt Gerbert patrónusa, Adalberon érsek, és helyére 988-ban Hugó Arnulfot nevezte ki, aki Lothár törvénytelen gyermeke volt, és legfőbb ellenfelének, Lotharingiai Károlynak (953-991) unokafivére. A kinevezés után nem sokkal Károlynak sikerült elfoglalnia Reims városát, és Arnulfot börtönbe vetette. Hugó árulást gyanított emögött, és megfosztotta hivatalától Arnulfot. Idővel Hugó visszafoglalta a várost, és 991-ben zsinatot hívott össze, amelyen elvette Arnulftól az érseki rangot, és azt Gerbertnek adományozta. Az új érsek azonnal tartományi zsinatot hívott össze Chelában, amelyen az uralkodó jelenlététől függetlenül megerősíttette hivatalát. Azonban XV. János pápa törvénytelennek tartotta Arnulf elűzését, ezért több zsinaton is elítélte a történteket, és Gerbertet megfosztotta hatalmától. Ennek csak 995-ben sikerült érvényt szerezni. Gerbert átadta hivatalát Arnulfnak, és III. Ottó udvarába ment, ahol az uralkodó legfőbb tanácsadója és nevelője lett. Így kíséretének tagja volt akkor is, amikor Ottó Rómába vonult, hogy császárrá koronázzák. 998-ban V. Gergely pápa Ravenna érsekévé szentelte fel az Itáliában maradt Gerbertet. Amikor Gergely váratlanul meghalt 999 februárjában, Ottó nyomására a pápaválasztó zsinat Gerbertet választotta meg egyházfőnek 999. április 2-án.

Felszentelése után I. Szilveszter pápa emléke előtt tisztelegve felvette a II. Szilveszter nevet. Elődje Constantinus császár tanácsadója volt, és mivel ő hasonló viszonyban volt Ottóval, ezért megalapozottnak látta döntését. A történelem első francia pápája volt. Pontifikátusa során szoros barátságban és szövetségben maradt az aacheni udvarral. Ottó és Szilveszter többször is együttműködtek egy szilárd keresztény birodalom megalkotásában. Mindemellett az egyházfő új hivatalát a lehető legkomolyabban vette. Buzgó vallásossága és hite a krónikák alapján szinte minden döntését áthatotta. Így trónra lépése után nemsokára levelet írt Arnulfnak, és megerősítette őt reimsi méltóságában.

Európa keleti népeinek térítésében pontifikátusának igen nagy szerep jutott. Megalapította Lengyelország és Magyarország első érsekségét. A korabeli források szerint Gniezno központtal hozott létre metropolita hivatalt a lengyel egyház vezetésére, és Esztergom központtal jött létre a magyar metropolita tisztség. Róma független keresztény királyságnak ismerte el Magyarországot. A pápa a Szentszék vikáriusává tette meg Istvánt. Ezen kívül Szilveszter felvette a kapcsolatot I. Vlagyimir, kijevi fejedelem udvarával is. Ő tekinthető az első keresztény orosz uralkodónak.
Szilveszter az új évezred elején hatalmas lendülettel látott neki apostoli feladatainak, és az egyház megjavításának. Ezért több zsinatot is összehívott, hogy megerősítse az egyházi fegyelmet. Nagy energiát fektetett a szimónia elleni harcba, mindenek felett kiállt a cölibátus szentsége mellett, ami nem meglepő, hiszen abban korban nem volt szokatlan, hogy egyes magasrangú egyházi méltóságok ágyasokat tartanak.
A pápa III. Ottó császárral igen baráti viszonyban volt, és Szilveszter gyakran döntött úgy, ahogyan azt patrónusának érdekei megkívánták. Mintegy viszonzásképpen Ottó nyolc itáliai grófságot ajándékozott a pápaságnak, amelyek egyébként korábban a Pápai Állam részét alkották. Azonban az uralkodó egy Gandersheimban tartott birodalmi gyűlésen hamisítványnak minősítette Constantinus császár adományát, amely az egyházfő fennhatóságát elismerte bizonyos közép-itáliai területek felett. Ezt Szilveszter nem akarta elfogadni, ezért 1001. február 1-jén zsinatot hívott össze, hogy a gandersheimi döntést újra átbeszéljék. A gyűlésnek nem született eredménye, ugyanis a római nemesek fellázadtak a német császár ellen, és így Szilveszter ellen is. Hamarosan mindkettőjük elmenekült a városból Ravennába. Rómában különböző főúri pártok küzdöttek egymás ellen a hatalom megszerzéséért. A császári seregek háromszor próbálták meg bevenni az örök várost, mindannyiszor sikertelenül, ráadásul a harmadik ostrom alkalmával Ottó is halálos sebet kapott. Szilveszter berekesztette a Todiban összehívott zsinatot, és a haldokló császárhoz utazott. 1002-ben az uralkodó meghalt.
A pápa Ottó halála után úgy döntött, hogy visszatér Rómába, ahol a hatalmat még mindig nemesi pártok bitorolták. Visszatérte után hamarosan, 1003. május 12-én meghalt. Testét a lateráni Szent János-bazilikában temették el.

forrás:    http://hu.wikipedia.org