Báthory István szobor
a XIV. ker. Báthory parkban, a Hungária körút, a Francia út és a Thököly út találkozásánál
A szobrot a fejedelem születésének 400. évfordulójára Pásztor János készítette 1933-ban.
Felállítására azonban akkor nem került sor, és csak 1956-ban
(egyes források szerint 1958-ban) került a mai helyére.
 Az elkészítési és a felállítási időpont között különböző helyeken tárolták.


Báthory István
született: Somlyón 1533. szeptember 27-én,
meghalt: Grodnon 1586. december 22-én
erdélyi vajda (1571-től  1576-ig) és lengyel király (1575. december 15-től 1586-ig, haláláig)

Báthory István több évtizednyi pusztító helyi háborúk után, az anarchiát felszámolva, tudott békét, gazdasági és kulturális felvirágzást teremteni. Nemcsak hadvezérként volt kiváló, aki megvédte Erdélyt, Lengyelországot, Litvániát a német-római császárság és az orosz birodalom terjeszkedésétől, a tatár betörésektől, hanem diplomataként is, aki tárgyalásokkal, okos kompromisszumokkal s egyben igazságosságra törekedve egyeztette és hangolta össze a különböző érdekeket.
Két nagyhatalom, a bécsi udvar és a török porta között egyensúlyozva hozta létre az önálló és szilárd erdélyi fejedelemséget. A magyar, a székely és a szász „nemzet” közötti megegyezéssel teremtett nemzetiségi egyensúlyt, s a vallásszabadságot Európában elsőként megvalósító türelmi rendelet, a Tordai Dekrétum (1568) kétszeri megerősítésével biztosította a felekezeti békét, előbb Erdélyben (1571), majd Lengyelországban is (1585). Báthory István politikai-szellemi nyitottságára, egyensúlyozó törekvésére jellemző, hogy uralkodása alatt 12 román nyelvű kötet jelent meg Erdélyben, s köztük ortodox vallási könyvek is voltak,
s 1574-ben görögkeleti püspököt nevezett ki a románok számára.
Lengyel királyként rendkívül finom diplomáciai érzékkel békítette össze az egymással torzsalkodó lengyel nemesi csoportokat. Érvei közé tartozott a három részre szakadt Magyarország tragikus példájának említése. Megszilárdította a nemesi köztársaság belső egyensúlyát, és sikeres erőfeszítéseket tett a királyi hatalom megerősítésére. Ez tette lehetővé eredményes hadjáratainak sorát és az ország gazdasági jólétének kibontakoztatását. Felismerte azt is, hogy a közép-európai népek az egymással folytatott meddő harcokban egymás erejét forgácsolják szét, s tervei között szerepelt — a török elleni felszabadító hadjárat miatt — egy széles alapokon nyugvó, kelet-európai szövetség megteremtése. Halála után ez a kényes egyensúlyon alapuló központi hatalom őrlődött fel, s vált a nemesi szabadság követése szabadossággá és vezetett a 18. században Lengyelország feldarabolásához.
Báthory példája, az általa létrehozott történelmi, politikai, államszervezési modell a demokrácia és a — belső egységet biztosító, a társadalmat nagy feladatokra megszervezni képes — központi hatalom egyensúlyára épül. Egyszerre volt bátor, merész fantáziájú államférfi, hadvezér és reálpolitikus, aki terveit valóságos lehetőségek és korlátok tudomásul vételével szelektálta, illetve rugalmasan átalakította.
forrás:    Kerékgyártó István 1997. júliusában kelt írása
http://www.korunk.org/oldal.php?ev=1997&honap=7&cikk=1355