32-es háziezred emlékműve 1-es lap

"A Harminckettesek tere nem a harminckét éves emberek tere Budapesten.
Nem is a 32. Avenue környékén található. A Baross utca és a József körút sarkától húzódik meg, úgy harminckét méterre.
De nem ezért hívják így a teret. Mária Terézia egyik házi ezredét sorsolták ki ezzel a szerencseszámmal, és nekik állítottak egy merész lendületű emlékművet a buszmegálló mellé. A merész lendület megjelenítése nem okozhatott gondot a századelő köztéri szobrászainak, akik az antik mestereket tanulmányozva megbízhatóan elsajátították, hogyan kell megmintázni egy, valamely célnak nekifeszülő emberi testet. Tanulmányozhatták eleget az olimpiai sportolókat megörökítő remekműveket. Az pedig igazán nem okozhatott gondot, hogy jobbjába valamely sportszer helyett egy jókora kézigránátot, baljába egy szuronnyal előreszegezett puskát illesszenek, fejére pedig egy rohamsisakot formázzanak.
Az viszont nehezen érthető, hogy ezt a mintegy kétszáz éves katonai formációt, mely a szobor talapzatára vésett csataterek lajstroma alapján részt vett szinte valamennyi olyan ütközetben, ahol Habsburg érdekek forogtak kockán, miért kellett épp a háziezred hivatalos megszűnésének évében, 1918-ban divatos, legkorszerűbb harci öltözetben ábrázolni. Mert azt még a legelvetemültebb pacifisták is jól tudják, hogy ezt a tarkónál kiterebélyesedő, tipikusan a Wehrmacht által a második világháború nagy európai turnéi során népszerűsített rohamsisakot úgy az első világháború utolsó éveiben rendszeresítették a császári Németország és a nem kevésbé császári Monarchia hadseregeiben.
És a szép, hosszú nyelű kézigránát is a német haditudományos kutatások egyik sikertípusa. A kérdés továbbra is csupán annyi, hogy miért ezek az attribútumok kerültek egy Mária Terézia uralkodása korában alapított alakulat emlékművére. A háborús vereséget követő években nemzetgyalázás, hazaárulás lett volna a gyász beletörődő pózában, leszegett fővel ábrázolni egy katonát? Több ilyen szobor áll apróbb falvak főterén. A 32-esek terének emlékműve azonban valamiért félelmetes akart lenni, és ez teljes mértékben sikerült is.
Illetve számomra inkább komikus, s mint ilyennek, szerintem a szoborparkban lenne a helye, közvetlenül a Tanácsköztársaságot kikiáltó alakzat mellett. Mindketten nagyon igyekeznek valahová. A különbség csupán annyi, hogy kommün-emlékmű valami hullámzó szövetcsomót, feltehetően zászlót szorít a kezében gránát helyett, és arcán az izmok megfeszülnek, mert épp harsányan üvölt valamit, minden bizonnyal azt, hogy „tanácsköztársaság!”. (Mindig is komoly fejtörést okozott, mit is jelenthet kikiáltani egy köz- vagy épp tanácsköztársaságot. Valaki kiáll az erkélyre, és elordítja a kérdéses kifejezést? Az utcán igyekvők hátrahőkölnek egy pillanatra, a viceházmester abbahagyja a söprést és visszaordít, csönd legyen, azt a hétszentségit! És söpör tovább?)
A 32-es gránátos viszont nem ordítozik. A sisak pereme alatt egyébként nem is igen látszik az arca. Feltehetőleg komoly képpel céloz: azért azt a gránátot sem lehet csak úgy vaktában hajigálni. Hogy hová céloz, az csak így, karácsony táján látható. Egy nagy adventi koszorú kellős közepébe. Mintha épp azért helyezték volna oda e karácsonyi növény- és gyertyakompozíciót, hogy a kiképzőterepen remek célpontot nyújtson a 32-es bakáknak.
A szobor komoran komikus jellegét az olykor erre tévedő külföldi turisták reakciói is igazolni látszanak, akik hitetlenkedő fejcsóválás és zavart nevetgélés közben fotózzák le ezt a számukra infantilisan militarista emlékművet. Londonban is állnak háborús emlékművek, de vajon kinek jutna eszébe hazánk turul-ürülékkel gazdagon borított földjén szobrot állíttatni például a háborúban ártatlanul elpusztult állatoknak. Házi- és haszonállatoknak egyaránt. Londonban akad egy ilyen: Csak futólag láttam. Ha jól emlékszem, egy ló és egy kutya áll a talapzatán. "

bz